Szent Gaál Pincészet Vinotéka

Cím: 7100 Szekszárd, Garay tér 19.
Kontakt személy: Pakulár Sándor
Telefon: (+36) 20 9697-810
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát.
Web: www.szentgaal.hu

Amikor a Szent Gaál Pincészet munkásságát tárgyaljuk, néhány évtizedes közelmúltjáról is lenne mit mondanunk. Mégsem adunk részletekbe menő történelmi leckét. Mégpedig azért nem, mert mióta 2003 nyarán átvette a céget a Kovács Tibor–Kupa Enikő házaspár, azóta alapjaiban változott meg minden a birtokon. A Szent Gaálra lényegében abszolút új pincészetként tekinthetünk, amelynek jelenében az a bizonyos múlt csak – hogy úgy mondjuk – infrastrukturálisan képviselteti magát. Abból sem a kombinátos, hanem a még sokkal régebbi. Egyfelől maga a kastély, amely impozáns mivoltában színvonalas turisztikai célpont. Másfelől a Szekszárd belvárosában található Garay pince, amely Kovács Tibor közlése szerint 1063-ban épült, vagyis közel ezeréves. Igaz, hogy menet közben jó néhányszor átépítették, de kövein itt-ott még kivehető az évszázadok patinája. Hogy a líráról hirtelen prózára váltsunk: a Garay pince az a hely, amely mindig nyitva van. Ha a vándor vasárnap kívánna finom bort kóstolni, vagy akár vásárolni, nyugodtan próbálkozzon, tárt karokkal várják. Éppen úgy, ahogyan Zombán, a Szent Gaál kastélyban is.

A Szent Gaál Pincészetnek jelenleg 36 hektárnyi terület van a birtokában, amelyből 17 terem. A különbség oka, hogy sok nagyüzemi telepítésű szőlőt kivágtak, és jelenleg is zajlik a felújítás. A szándékok nyomán – és a munkák eredményeként – fénykorában negyvenhektáros lesz a birtok. A jelenleg termő területeken kadarka, cabernet franc, cabernet sauvignon és zweigelt van, ám a cég borválasztéka ennél jóval bőségesebb. Ez úgy jön össze, hogy jelentős mennyiségű szőlőt vásárolnak a gazdákkal előzetesen kötött szerződések alapján. Szőlőtőkét bérlünk – jellemzi a módozatot lényegre törően a tulajdonos. Az új telepítések révén a szőlőfajta-szortiment utólag igazodik ideje jöttén a borokhoz: jön kékfrankos és merlot. Fehér szőlő viszont nem lesz egyáltalán, és nem lesz pinot noir sem. Kovács Tibor a szekszárdiakkal szemben – akik az elmúlt egy-két évben gőzerővel telepítik – nagyon nem kedveli Bourgogne fő fajtáját. Azt mondja, könnyed, fűszeresgyümölcsös borokat ígérő szőlője van Szekszárdnak – éspedig a kadarka.

A többi fajta ellenben egyformán fontos, de a következő évek első számú terméke köztük is a bikavér lesz. A kadarka alapú bikavérben jó esélyeket lát Kovács Tibor, ennek stratégiai terméknek kellene lennie nemcsak a borászat, hanem az egész borvidék szempontjából is – állítja. Nem ez a csúcsbor, mert – véli a tulajdonos – a piac dönti el, mi tekintendő annak. Márpedig a piac úgy döntött, a testes, vastag tételeket hajlandó kiemelkedő minőségűnek tekinteni, azokért képes jelentősebb pénzeket fizetni.

A borfelhozatal ezek után sokat nem változik. Marad a Prémium és a Kastély sorozat, amelyek közül értelemszerűen az előbbi hivatott a pincészet hírnevét öregbíteni. A későbbiekben is a Passionata számít első számú versenyzőnek – a híres Bverzió egyszeri kísérletnek tekintendő csupán –, viszont a név nem minden évjáratban takar cabernet franc-t, mint 2003-ban. Az összetétel változhat, elmehet a bordeaux-i típusú cuvée-k irányába, a lényeg, hogy mindig a legjobb hordók tartalma kerüljön a borba. A legjobb merlot a bevált Obsessio nevet viselheti, míg cabernet sauvignon válogatás csak akkor kerül palackba, ha azt az évjárat minősége maximálisan indokolja. Hasonló a helyzet a Kadarissimóval, de az okok eltérőek. Kovács Tibor úgy látja, legfeljebb három-négy évente helyes válogatott kadarkával kijönni, a fogyasztók ugyanis kevésbé kíváncsiak a fajtára, mint azt sokan gondolják, és több ezer forintot sem szeretnek adni érte. Van még a sorozatban kékfrankos válogatás, valamint 2003-ban készült Q nevezetű cuvée is. Ez utóbbi kikerül a pikszisből. Kovács Tibor ma azt mondja, hibás döntést hozott, amikor már 2003-ban is nem bikavérre koncentrált: a Q-t kékfrankosból és két cabernet-ből állították össze, kadarka hozzáadásával bikavéresíthették volna, és már működhetne a fő projekt.

Itt említendő meg, hogy a Kovács–Kupa duónak abban az értelemben nagy szerencséje volt 2003-mal, hogy egészen kivételes évjáratban startolhattak. Ez meglátszik a boraikon és a boraik eredményességén is. Nekünk messze a Passionata tetszett a legjobban – ez a hömpölygős, zamatos, sűrű cabernet franc, amely egyúttal újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a fajta milyen csodákra képes nemcsak Villányban, hanem Szekszárdon is. Nem mellesleg: a birtok borásza Gódor Attila, de a borok készítésében nála nagyobb a szerepe a francia Alain Rousse-nak, akit más honi borászatokban végzett munkája alapján is ismerhetünk.

A kezdetektől az volt a célunk, hogy a legjobb borokat készítő pincék közé emelkedjünk – hangoztatja Kovács Tibor. Ezentúl kiemelt opció a Szent Gaal számára a turizmus is. De Kovács hozzáteszi: jó bort csinálni sokkal könnyebb, mint jó gasztroturizmust. Utóbbi műfajban is arra törekszenek, hogy Magyarországon egyedülálló dolgokat produkáljanak, újrafogalmazva a helyi és a magyar konyhát. Ehhez megtalálták a megfelelő embert, kezd működni a történet, saját veteményesük és fűszerkertjük van, csak a legjobb minőségű alapanyagokat használják. Mégis nagyon nehéz ügy ez, kicsit talán kilátástalan is, minthogy a gasztronómiában nincs még olyan igény a minőségre, mint amilyen a bor esetében már tapasztalható. A Szent Gaál Pince termelése ez idő szerint 2000 hektoliter évente, de növekszenek folyamatosan. Ezért új feldolgozót építenek nemsokára, a tervek már elkészültek. Kovács Tibor végső soron duplázni szeretne: el akar jutni az 500 ezer palackig, amelyből 150 ezer képviselné majd a Prémium kategóriát.