Vesztergombi Pince

Cím: 7100 Szekszárd, Borkút u. 3.
Kontakt személy: Vesztergombi Ferenc
Telefon: (+36) 74 511 846
Fax: (+36) 74 511 576
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát.
Web: www.vesztergombi.hu

Borász neve: Vesztergombi Ferenc

Megművelt terület: 10 Ha

Kóstolósor ára: megbeszélés alapján

Szőlőfajták:cserszegi fűszeres, olaszrizling, kadarka, kékfrankos, merlot, cabernet

Főbb borok: a fentiekből készített borok

Beszélt nyelvek: angol

Bankkártya elfogadás: sajnos nem lehetséges

Nyitva tartás: csak előzetes megbeszélés alapján!

Vesztergombi Ferenc a Szekszárdi borvidék nagy öregje – noha egyáltalán nem öreg. Mindazonáltal ő volt az első, aki nevet szerzett a régióban – és a régiónak. Harmadikként szerezte meg hazánkban az év bortermelője címet 1993-ban, tehát immár másfél évtizede ott van a csúcsok csúcsán. Elismertsége töretlen, és általános tisztelet övezi országszerte. Ennek természetesen voltak előzményei: 1970-ben kezdett el borászként dolgozni Szekszárdon. Azóta halad előre, a rendszerváltás óta kettőzött erővel, de megfontolt lépésekkel, nem túlhajtva a fejlesztéseket, kihasználva a kínálkozó esélyeket.

A szinten tartásban és az építkezésben van kire támaszkodnia: fiának, Csabának is egyre nagyobb a szerepe a borászatnál követendő irányok kijelölésében. Korábban hosszú ideig testvérével, Józseffel vezették a vállalkozást, ám az ezredforduló előtt elváltak útjaik. A borokkal mindig is Ferenc foglalkozott elsősorban, annál inkább, hogy – mint köztudomású – szakmabeli; a legfelkészültebb és a legtöbb tapasztalattal bíró személyiségek egyikét tisztelhetjük benne.

2004-ben felépült az a chateau-jellegű épület – a 6-os út mellett, a sióagárdi elágazásnál –, ahol immár egy helyen van meg minden. Itt dolgozzák fel a szőlőt, erjesztik, érlelik, palackozzák a borokat. Az impozáns látványt nyújtó borászat minden igényt kielégít. Már önmagában, puszta léte által hozzájárul ahhoz, hogy az egész borvidék tekintélye gyarapodjék.

A Vesztergombi Pince nem nőtt óriássá az évek során. A hozzávetőleg százezer palackos lépték alkalmas arra, hogy a mester és fia kézben tartson minden szálat, és valamennyi erejével a minőségre koncentráljon. Vesztergombi Ferenc mindig is szigorú, karakteres, érlelésre termett vörösborairól volt híres, és koncepcióján nem változtatott az évek során. Szortimentje széles és izgalmas, jut szerep a kékfrankosnak és a kadarkának, a merlot-nak és a cabernet sauvignonnak éppúgy, mint az évről évre kiemelkedő formát mutató bikavérnek.

Több bora is megérdemli, hogy részletesebben értekezzünk róla. Első helyen mindjárt a kadarka, amelyről a mester azt vallja, elképzelhetetlen nélküle a borvidék. Vesztergombi Ferenc sok tekintetben konzervatív embernek tartja magát, s ebből adódóan rendkívül fontosnak tartja a hagyományok ápolását. Márpedig a kadarka Szekszárd leghagyományosabb fajtája, nem szabad feladni, hiszen megteremtette a borvidék hírnevét, hat-hétszáz éve bizonyít, ismerik a jó és rossz tulajdonságait, különlegességeit. A birtoknak vannak 25–30, sőt 80–90 éves öreg kadarkatőkéi is, és új telepítésekre is készülnek.

Vesztergombiék a kezdetektől hűségesek a cabernet sauvignonhoz is – ám a borász szerint nem ez a fajta, hanem a merlot és a kékfrankos érezheti magát a legjobban, lehet képes a legtöbbre a régióban. A szekszárdi domborzati viszonyok, a zárt völgyek talán többet adnak a merlot-hoz, mint bármi máshoz, a kékfrankos meg azért izgalmas, mert kárpát- medencei fajta. Utóbbi viszonylag korán érik, szeptemberben szüretelhető, ám jó fekvésben, terméskorlátozott minőségben kint lehet hagyni október közepéig, végéig, s így egészen szenzációs is lehet. A birtokon Csaba kezdeményezésére telepítettek pinot noirt is, apja azonban továbbra sem biztos benne, hogy érdemes a divatirányzatok után menni. Ő inkább egy fehér szőlőben, az olaszrizlingben lát fantáziát, amely évtizedekkel korábban bakművelésben nagyon szép borokat adott. Az ászokhordós érlelés híve, talán mégis ő volt az első, aki barrique-kal is kísérletezni kezdett a borvidéken, még 1993-ban. Ennek eredménye első körben a cabernet franc–merlot cuvée lett, amelyet utóbb Turul névre kereszteltek. Második körben viszont a Csaba cuvée, az eddigi legnagyobb dobás, amelyet az ifjabb Vesztergombi közreműködésével 1999-ben állítottak össze először, 2000-ben másodszor, 2003-ban pedig harmadszor. Ez volt az a bor, amely töménységével, koncentrációjával és rétegzettségével – a Takler-tételekkel „vállvetve” – gyakorlatilag újrateremtette a Szekszárdi borvidék presztízsét. A 2003-as évjáratból már nemcsak Csaba készült, hanem válogatott tételek sora is, cabernet franc-ból, cabernet sauvignonból és kékfrankosból. Mindegyik boregyéniség, kifinomult tulajdonságokkal, a csak és kizárólag Vesztergombiékra jellemző stílusban.

Vesztergombiékról nem lehet azt mondani, hogy kaliforniai vagy bordeaux-i módra készítik boraikat – bár talán az utóbbi iskolához állnak közelebb. Fűszeresebbek, zártabbak, tanninosabbak, és okvetlenül férfiasak, tekintélyesek ezek a borok. Meglehet, néha túl korán kerülnek a fogyasztók elé, életüknek, fejlődésüknek abban a szakaszában, amely még nem teszi őket hízelgővé és kedvessé, könnyen fogyaszthatóvá, kapásból érthetővé. Ám egyszersmind ez a záloga annak, hogy hosszú életűek lesznek, és minél inkább benne vannak a korban, annak töményebb élvezeteket kínálnak. Miközben mostanában két-három évesen fogyasztásra érett nagy borokat keres a közönség, Vesztergombiék tudatosan vállalják annak a hátrányát, hogy boraiknak több idő kell. A borász kimondja: ők is árbevételből élnek, de nem biztos, hogy mindenáron minden bort két év alatt csúcsra kell járatni. Mert egy pince akkor hiteles, ha van saját stílusa.

Úgy látja, Szekszárd késve indult, de mára eljutott valameddig. Van jó néhány pince a borvidéken, amelyek infrastruktúrája megfelelő ahhoz, hogy a látogatóknak színvonalasan meg tudják mutatni boraikat. Ezek után joggal összegez ekképpen: „Ma már egyenes az út előttünk is.