Borvidék

A Szekszárdi borvidék

A borvidék imponáló fejlődést produkált az utóbbi években. Jelentősen nőtt azoknak a pincészeteknek a száma, amelyek nemzetközi mércével mérve is versenyképes borokat palackoznak. A már régebb óta ismert borászatok többsége komoly beruházásokat eszközölt, megteremtve a még magasabb színvonalú működéshez szükséges technológiai hátteret, érlelő- és tárolókapacitást. Bár a bor minőségét nem befolyásolja, de turisztikai,és nem utolsósorban városképi szempontból sem elhanyagolható, hogy számos helyen építészetileg is igényes borházak, feldolgozók épültek. A fejlesztések folyamatosak, könyvünk nyomdába adásának idején is ismert volt, hogy több pincészetnél a közeli jövőben újabb fejlesztéseket, építkezéseket terveznek. Természetesen a szőlőterületek alakítása, fejlesztése is folyamatos.

Fajtaszerkezet a Szekszárdi Borvidéken (2012)

Birtokméretek a Szekszárdi Borvidéken (2012)

A borvidéken természetesen túlsúlyban vannak a kékszőlők, melyek közül a legnagyobb területen termesztett fajták sorrendje az alábbiak szerint alakul: kékfrankos, zweigelt, merlot, cabernet sauvignon és franc. Érdekesség, hogy viszonylag kevés a kadarka, pedig az utóbbi időben egyre szebb szekszárdi tételeket kóstolhattak az érdeklődők. Számos borász szerint a kadarka teremtette meg Szekszárd hírnevét, eszük ágában nincs megfeledkezni róla, sőt, a borok világában egy ideje éppen a kuriózumnak számító helyi fajták kerülnek előtérbe. Bár szükségtelen, de ez utóbbi még egy érv a kadarka mellett. Nem kérdés tehát, hogy a Szekszárdi borvidék elképzelhetetlen e fajta nélkül, ám néhányan bizonyos kételyeket is megfogalmaznak. Szerintük a nagy minőség ugyan benne van a kadarkában, de a szőlőművelés felől közelítve nem is olyan könnyű azt kihozni belőle. A kadarka olyan, mint a pinot noir: minden szempontból megdolgoztatja a szőlészeket-borászokat, minden évben külön meccs eltalálni a szép savakat, a finom testet.

Reméljük, a jövőben növekszik majd a kadarka mennyisége Szekszárdon. A fajta rajongótábora folyamatosan gyarapszik, egyre több borkedvelő ráérez a kadarka lényegére. A merlot, a cabernet fajták, vagy éppen a jobb kékfrankosok szín-, és zamatintenzitását, töménységét aligha tudja produkálni. Nem is ez a „feladata”, az értő borissza nem is ezt várja tőle, hanem éppen azt, ami a kadarka tanninszegénységéből és savgazdagságából ered: a különleges savszerkezetet, a jó értelemben vett könnyedséget és jól ihatóságot, a fűszeres és gyümölcsös jelleget. Rengeteg érv szól tehát a kadarka mellett. Valóban nagyon finom tud lenni, történelmi múltja, „magyarsága”, a magyarországi bortörténelemben játszott évszázados, kiemelkedő szerepe alapján valóban nemzeti kincsünk, PRértéke is utánozhatatlan. A hagyományos magyar ételekhez (pörköltek, halászlé, paprikás ételek) keresve-kutatva sem találunk jobb borkísérőt, de jól illeszthető a kímélő és modern nemzetközi gasztronómia számos fogásához is.